10.rész Az igazság pillanata

Sziasztok!! Nemrég megszületett Niall unokaöccse. :)) Gratulálok Greg-nek és Denise-nek. Itt az új rész! Köszönöm a sok oldalmegjelenítést, a kommenteket és a feliratkozókat!! :)) Remélem tetszeni fog a 10. rész is. Komizzatok, milyen lett és iratkozzatok fel. Jó olvasást!! Mrs.Horan
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap már hajnali 5-kor fent voltam. Nem nagyon tudtam aludni, csak forgolódtam. Folyamatosan az a kép volt előttem, ahogy Niall ölelgette azt a lányt. Ahogy erre gondoltam, sírni tudtam volna. De nem fogok sírni. Erős leszek és nem fogok sírni. Éhes voltam, ezért lementem a konyhába és nekiálltam palacsintát sütni. Legalább eltereltem egy kicsit a gondolataimat. Egy jó nagy adag palacsintát sütöttem. Amikor azzal végeztem elvettem egy palacsintát és beültem a tévé elé. Elfogyasztottam a palacsintát és közben a Garfieldot néztem. Az legalább felvidított egy kicsit. 7 óra körül felkelt Liam is.
-Jó reggelt! Te már fennt vagy?
-Nem még alszok. Szerinted?-válaszoltam flegmán Liamnek.
-Jól van. Bocs, hogy megkérdeztem.
-Ne haragudj, csak folyamatosan Niall jár a fejembe.
-Jó, semmi gond.
-Csináltam palacsintát. Menj és egyél.-mondtam már kedvesen Liamnek.
-Oké.-indult el a konyhába.
Evett, majd fél 8 körül elment próbára. Felmentem a szobámba, elvégeztem a szokásos teendőimet(fésülködés, fogmosás, sminkelés), majd felöltöztem. Ma borús idő volt és jóval hidegebb, mint tegnap. Ezt vettem fel:


Elindultam én is próbálni. Hamar odaértem. Bementem, felkapcsoltam a teremben a villanyokat, majd bekapcsoltam a számot, amire táncolni fogok. Bemelegítettem, majd táncolni kezdtem. Egész délelőtt próbáltam, mert szinte mindig elrontottam valamit. Nem tudtam koncentrálni, mert a gondolataim még mindig Niall-ön jártak. Már dél volt én meg még mindig a táncteremben voltam, mert nem tudtam hiba nélkül eltáncolni a koreográfiát. Hirtelen Niall jelent meg.
-Szia Alicia!-köszönt.
Én csak táncoltam tovább, mintha nem is hallottam volna.
-Hogy vagy? Tegnap mért nem vetted fel a telefont?-kérdezte.
Megint nem válaszoltam neki, csak táncoltam. Ekkor lekapcsolta a zenét. Teljesen ideges lettem és ráüvöltöttem.
-Most mért kellett kikapcsolni azt a sz*rt?
-Alicia, mi bajod van?
-Nekem nincs semmi bajom.-mondtam gúnyosan.
-Tegnap nem vetted fel a telefont, most meg itt üvöltözöl velem és azt mondod, hogy nincs semmi bajod? Mondd már el, hogy mi van.
-Ennyire kíváncsi vagy rá?
-Igen.
-Az a bajom, hogy itt vagy. Menj vissza a parkba és ölelgesd azt a csajt, ő biztos sokkal jobb, mint én.
-Hogy mi?
-Igen. Lebuktatok. Tegnap véletlen akkor voltam a parkba, amikor ti és megláttalak titeket, ahogy ölelgetitek egymást. De az is biztos az én hibám, hogy megláttalak titeket.-kiabáltam még mindig Niallel.
-Igen. Ölelgettem. Az a csaj az unokatestvérem, akit már egy éve nem láttam. Bocsánat, hogy találkozni mertem vele és megöleltem. -mondta Niall elég idegesen.
-Hogy mi? Az unokatestvéred?-kérdeztem vissza meglepődöttségemben.
-Igen. Ha már most ekkora botrányokat csinálsz a semmiért, és már most nem bízol meg bennem, akkor ennek az egésznek itt semmi értelme nincs.-mondta és elindult a kijárat felé.
Becsapta maga mögött az ajtót.
-Niall, várj!-futottam utána, de Niall elhajtott a kocsijával.
Visszamentem a próbaterembe és bőgni kezdtem. Éreztem, ahogy összerogynak alattam a lábaim. Csak térdeltem a földön és sírtam. Egy órán keresztül csak sírtam és sírtam. Fél kettőkor nehezen, de összeszedtem magam és hazamentem. Otthon észrevettem, hogy Liam írt egy sms-t. Megnyitottam és elolvastam. Azt írta, hogy csak este jön csak haza, mert az egyik barátjánál van. Próbáltam hívni Niallt, de nem vette fel egyszer sem. Mondjuk, meg is értem. Amilyen hülye liba vagyok, én se állnék szóba magammal. De valakivel beszélnem kellett. A bandából talán Louissal vagyok a legjobban, ezért felhívtam. Kicsörgött, majd felvette.
 -Igen?-szólt bele.
-Szia Louis! Alicia vagyok.
-Szia! Mi újság?-kérdezte vidám hanggal.
-Ráérsz most?-kérdeztem szomorúan.
-Persze. Valami baj van?
-Figyelj, át tudnál jönni?
-Persze. Negyed óra és ott vagyok.
-Köszi! Várlak.
-Sietek, Szia!
-Szia!
Letettem a telefont és vártam Louist. Pontosan 15 perc múlva kopogtak. Kinyitottam és Louis állt az ajtó előtt.
-Szia! Siettem, de mi a baj?
-Egy hülye liba vagyok, az a baj.-mondtam és zokogni kezdtem.
-Dehogy vagy az.-ölelt át Louis.
Pár perc után abbahagytam a sírást.
-Ne haragudj. Gyere be.
Louis bejött én pedig becsuktam az ajtót.
-Gyere menjünk fel a szobámba.-mondtam.
Felmentünk, majd leültünk az ágyamra.
-Na most már meséld el, hogy mi történt.
-De hol kezdjem?
-Az elején.
Mindent elmeséltem Louisnak, majd megint sírni kezdtem.
-Én egy hisztis picsa vagyok. Nem csodálom, hogy Niall is elment.
-Dehogy vagy hisztis picsa. Te egy kedves lány vagy. Niall is meg fog békélni és minden rendben lesz.-vigasztalt Louis.
-Nem, nem lesz semmi rendben. Nem csodálom, hogy mindenki utál.-mondtam még mindig sírva.
-Nem utál téged senki.
-Mondj egy embert is, aki nem utál.
-Én. Én nem utállak. Én szeretlek téged Alicia.
Erre a mondatára felkaptam a fejem és ránéztem.
-Ezt, hogy érted?
-Úgy, ahogy mondom. Szeretlek.
Mondta, majd olyan dolog történt, aminek nem kellett volna megtörténnie. Louis megcsókolt. Abban a pillanatban nem tudtam neki ellen állni és visszacsókoltam. Majd észbe kaptam és elhúzódtam tőle.
-Louis ezt nem kellett volna.
-Ne haragudj. Hülye voltam.
-Figyelj Louis, ez maradjon kettőnk között, kérlek és maradjunk csak barátok.
-Rendben.-mondta, de csalódottságot éreztem a hangjában.
Ezután hosszú ideig csak ültünk egymás mellett szótlanul, majd feltettem egy kérdést.
-Louis nem haragszol?
-Nem, dehogy. Én voltam hülye.-mondta majd megölelt.
-Nem voltál az, de én Niall szeretem. Remélem megérted.
-Persze. én mindent megértek.-mondta gúnyos hangon.
Reméltem, hogy ezután is barátok maradunk Louissal. Beszélgettünk, majd 6 körül Louis hazament. Megint megpróbáltam elérni Niallt, de még mindig nem vette fel. Este 9 óra körül hazajött Liam. Ő tévézett, én pedig felmentem a szobámba. Küldtem egy üzeneten Niallnek, hátha visszaír, de hiába vártam erre. Lefeküdtem az ágyamra, betettem a fülesemet a fülembe és zenét hallgattam. Persze ilyen szerelemről szóló számokat. Szinte az összeset végig bőgtem. Hogy lehetek ennyire idióta. Mért kellett nekem hisztiznem, amikor nyugodtan is megbeszélhettük volna Niallel és akkor most nem tartanánk itt. Ráadásul Louis meg megcsókolt. És még én voltam kiakadva.  Ezek jártak a fejemben, majd ma is a gondolataimmal aludtam el.