14.rész Tökéletes este, egy tökéletes emberrel

Sziasztok!! Ne haragudjatok, hogy eddig nem hoztam az új részt, csak nem volt ihlet és net közelben sem nagyon voltam. Ennek ellenére remélem, hogy tetszeni fog ez a rész is. A szavazás lezárult és örömmel láttam, hogy legtöbben szívesen olvassátok a blogot. Köszi mindenkinek!! :)) Komizzatok sokan!! Jó olvasást!! :))))
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bementünk Niall szobájába és elakadt a lélegzetem. A szobát csak apró gyertyák fényei világították meg.  Az ágyon egy szívecske volt kirakva rózsaszirmokból és volt rajta két pokróc és párnák. Az éjjeliszekrényen popcorn, üdítő és csoki díszelgett.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte kicsit idegesen Niall.
-Niall.....ez...........ez gyönyörű.
-Reméltem, hogy tetszeni fog.-mondta megkönnyebbülten Niall.
-Filmezni fogunk?-kérdeztem izgatottan.
-Igen.
-És mit nézünk meg?
-Te választhatsz filmet.-nevetett Niall.
-Rendben.
Kutakodni kezdtem a DVD-k között, majd rátaláltam a megfelelő filmre.
-Meg van.-jelentettem ki.
-És mit nézünk?
- P.S I love you-t.
-Rendben.
Niall betette a filmet, majd elhelyezkedtünk a kanapén. Elkezdődött a film. Én szinte az egészet végig bőgtem. Niall próbált vigasztalni, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Amikor vége lett a filmnek, nagy nehezen összeszedtem magam.
-Bocsi, csak annyira szép film volt.-mosolyogtam Niallre.
-Semmi gond.-ölelt át.-De most gyere velem.-állt fel Niall és felém nyújtotta kezét.
Felálltam, megfogtam a kezét és mentem utána. Lementünk a lépcsőn, majd ki az udvarra. Ott volt egy hatalmas medence és annak a szélén egy baldachines szabadtéri ülőgarnitúra, amit hasonlóan a szobához, gyertyák világítottak meg.

   

Leültünk Niallel és beszélgettünk.
-Niall, én köszönöm ezt az egész estét.
-Én köszönöm neked. Tudod, amióta bekerültem a bandába, úgy érzem, hogy nem vagyok a bandába való. Nekem nincs olyan jó hangom, nem nézek ki olyan jól, mint a többiek. Mások szerint nem is illek a bandába. Úgy érzem, hogy nem szeret senki. Pedig én csak egy átlagos fiú vagyok, aki egy kis szeretetre vágyik és nem utálkozó levelekre.-temette arcát a kezeibe.
Szemeimbe könny gyűlt, a bőgés határán voltam. Közelebb mentem Niallhöz és átöleltem.
-Niall, ez egyáltalán nem így van. Téged rengetegen szeretnek. Mint, ahogy én is. Te egy nagyon aranyos, humoros jóképű fiú vagy. Te vagy az én kis ír manóm. És mindennél fontosabb vagy nekem.
Niall könnyes szemekkel nézett rám.
-Alicia, amióta megismertelek, boldog vagyok. Köszönöm, hogy vagy nekem.
-Én köszönöm neked. Életem legboldogabb napja volt, amikor megismertelek.
 Pár perc néma csen után Niall szólalt meg.
-Alicia?
-Igen Niall?
-Mi lenne, ha beigazolódna az újságírók találgatása?
-Ezt, úgy érted?
-Igen, lennél a barátnőm?
-Igen Niall, nagyon szívesen.
Egy csókban forrtunk össze, majd az este további részében nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról. Niall gitározott nekem, majd hajnali 1-kor hazasétáltam a barátom kíséretében. Az úton rengeteget nevettünk, majd a házunk előtt álltunk meg.
-Még egyszer köszönöm ezt a gyönyörű estét.
-Én köszönöm. Majd holnap hívlak.
-Rendben. Akkor szia! Aludj jól.
-Te is.-csókolt meg Niall.
-Szia!-köszönt el.
-Szia!- köszöntem vissza. Megvártam, amég Niall elmegy, majd bementem a házba és egyenesen fel a szobámba. El se hiszem, hogy Niall barátnője vagyok. A mosoly szinte ráfagyott az arcomra. Az esti teendők után aludni mentem.